Fazekas barátnőm beszélt rá, hogy menjünk el a Kerámiapark szervezésében Vönöckre, Berta István műhelyébe 2-3 napra mert nála fás kemencében lesz lehetőség rakut és fekete kerámiát égetni.

A fekete kerámia úgy készül, hogy a megkorongozott edényt a száradás után kavicsolják, vagyis egy lapos kaviccsal átdörgölik a felületét amíg fényes és tömör nem lesz. Az égetés során amikor a hőfok már megfelelő, úgy 950 fok környékén, az edények vörösen izzanak a kemence nyílásait lezárják, a tüzet elfojtják, így redukció keletkezik, a kemencében rekedt korom és füst ég bele az edények felületébe, ettől válnak feketévé. Visszahülés után meg kell tisztítani, esetleg petróleumos ronggyal feldörgölni, hogy még jobban kifényesedjen.

Na, ezt élőben nem láttuk, mert a raku mellett nem jutott rá idő és az időjárás sem kedvezett nekünk, gyakorlatilag végig esett.

A raku égetés a következőképpen nézett ki: a kb. 1000 fokos, izzó tárgyakat a fa tüzelésű kemence égetőteréből egy hatalmas fogóval ki kellett venni, ezt követően azonnal érte a hideg levegő és nedves homok meg faforgács keverékébe mártottuk. Eredetileg japán technika habár ez inkább az amerikai változata, a lényege hogy az izzó tárgyak azonnal éghető anyag közé, redukáló környezetbe kerüljenek, ez hoz rajtuk létre fémes, véletlenszerű színeket, felületeket és hajszálrepedéseket.  Agyag és fritt keverékéből származó transzparens raku mázakat használtunk, alá oxidokkal, ezüst nitráttal, vagy rézzel színeztünk. Ahogy ezeket olvassátok biztos van akiben felmerül, hogy ezek talán nem kimondottan étkezési célú kerámiák, nos így van, én sem javasolnám, ezek inkább dísztárgyak lehetnek.

A raku nagyjából a véletlenek művészete, nem igazán lehet megmondani hogy a tárgy hogy sikerül, de persze vannak azért előzetes elképzelések, korábbi tapasztalatok, vannak olyan vélemények is szakmán belül, hogy ha részlegesen is, de irányítható.:)

Tárgyakat többen is vittünk, többen elég nagy mennyiségben, én tömegközlekedéssel keresztül a fél világon, pár apróságot, csoda hogy nem törtek össze. Sajnos nem készültek el az indulásig, majd később remélem eljutnak hozzám.

A kemence nem volt túl nagy, az eső pedig végig esett. hiába égettünk szombat déltől vasárnap délutánig megállás nélkül, több kanyar kiégett, több nem..

Mindenesetre nagy élmény volt látni, hogy dolgozik István, aki kész mázat még soha nem vásárolt, amit lehet magának készít el, hatalmas tudásnak van birtokában, gyakorlatilag tényleg a semmiből hozza létre a munkáit és csak fás kemencékben éget, tehát hiteles, egyáltalán nincs a dolognak "skanzen" jellege.

Attól függetlenül, hogy engem is érdekel ez a technika, illetve hogy mi az ami technika nélkül működik, azt gondolom hogy ha valaha raku kemence építésére adom a fejem az sokkal inkább gáz üzemű lesz mint fás.
Az elektromos kemence árnyékából úgyis mesterkélt romantikázásnak tűnne a részemről a fás kemence, de azt megígérhetem, hogy ha nem volna más módom arra, hogy égessek, akkor égetnék én fával is. Gondolom röpke néhány év elég lenne ahhoz, hogy kicsit kiismerjem.:)

De jöjjenek a képek.

A szállásunk a vönöcki kastélyban volt, közel a műhelyhez, bőven elfértünk pedig elég sokan voltunk.


István műhelye a száradó cserepekkel.

Indul a kemence felfűtése, éppen nem esik.

Az égetőtér, amiben a tárgyaknak mázasan nem szabad egymáshoz érniük, mert összeragadnának.

Ilyen vizes a fa, csöpög a végén..

Órák múlva végre 1000 fok környékén kemencenyitás.

Az izzó tárgyat ezzel a hosszú fogóval kell kivenni, a képen egy teknőfélét látni, abban volt a vizes homok és a faforgács, ebbe kell belehelyezni és jól befedni.

Miután a tárgy lehül ki lehet venni, el kell mosni tiszta vízben, hogy lássuk hogy sikerült.

Így sikerült, az enyémek nincsenek közte, de a szaktársak is ügyesek.:) Mesevárosnak nem állna túl jól a raku, így én pár kisebb halat, szappantartót, levélkét vittem, hogy mégse menjek üres kézzel.

A kecskepörköltről nincsen képem, féltem is tőle, de nagyon finom volt, köszönet érte, ahogy a képekért is.

Már tudom is, hogy mi lesz a következő "tanfolyam", amire el szeretnék menni.:)

Ha szeretnél e-mailt kapni a friss blogbejegyzésekről, kérd a Mesehíradót, a Mesekerámia hírlevelét ITT>>.

Köszönöm a figyelmed:
Dudás Emese