Mesekerámia

Kopasz leszek, aranyláncos és talán veszek egy Pajerot is...

2016. május 28. 14:00 - mesekeramia

Kitaláltátok már mire kėszülök?:)

Igen, most jön az, hogy vállalkozó leszek. Nem akartam, jaj nagyon nem, tele voltam a fenti sztereotípiákkal - de eljött az ideje, hogy ezeken is túllépjek.:)

Úgysincs mitől tartani: hajam van dögivel, csak fülbevalót hordok és sose aranyat, jogsim meg nincs is.:)

Eleinte biztos  voltam benne, hogy mindig is kicsi maradok és életem végéig egyedi megrendelésre dolgozom majd leginkább magánszemélyek speciális kéréseit fogom kivitelezni, méghozzá nagy örömmel, és épphogy megélek majd abból, amit annyira szeretek és hálás lehetek, ha sikerül hónapról hónapra annyi megrendelést összeszedni, hogy a kiadásaimat éppen hogy fedezze.

Eleinte így működött, pont ahogy elgondoltam. Aztán fokozatosan egyre több kérés érkezett, időnként már nem csak magánszemélyektől. A speciális kérések egyre speciálisabbak lettek, néha előfordult, hogy valamit elfelejtettem, de leginkább csak másképp oldottam meg valamit, mint ahogy elképzelték, a leggondosabb egyeztetés, vázlatozás után is.

Sok elégedett megrendelőre kezdett jutni néhány elégedetlen, és már szorongva vállaltam el, festettem meg és küldtem képet az elkészült munkákról.

Időközben nekem meseváros otthonos lett, nem sok kedvem volt már mást készíteni.Volt rá érdeklődés, de sokszor ebben is volt sok speciális igény; milyen színű cserépben milyen virág legyen, és amivel évekig nem volt bajom: elkezdett hiányozni az alkotói szabadság. Az adminisztrációra sem volt már elég kapacitásom.

Talán meglepő, de pénzem sem lett több, minél több feladatom volt, minél népszerűbb lett ez, annál jobban csökkent a magamnak kiszámolgatott órabér. Volt olyan, hogy egy nagyon hosszú nap 2 bögre festésével és az ezzel kapcsolatos egyeztetésekkel telt el.:) És volt olyan nap is, hajaj, amikor a munkához hozzá sem jutottam, mert az egyedi kerámiák készítésénél sokkal több mindenre tartottatok alkalmasnak.

  • Volt, akit a műhelylátogatás vonzott, hobbi szinten.
  • Volt, aki meg szerette volna tanulni.
  • Volt, aki kézműveskedett más vonalon és érdekelte a marketing.
  • Volt, akit a munkahely és életmódváltás része érdekelt, kereste az útját.

Sorolhatnám még, hiszitek vagy nem, engem ez annyira megtisztelt, hogy évekig beleálltam, és csináltam ahogy tudtam, amikor tudtam, hozzátéve, hogy soha nem üzleti alapon. Nehezen lehet hihető, de ingyen adtam az időmet, tapasztalatomat, energiámat és még jól is esett.:)

Valamit mégsem csináltam jól: mert aminek meg kellett volna sokszorozódnia (az erőmnek) az történetesen fogyni kezdett, és arra is rá kellett jönnöm, hogy azt, ami ingyen van csak kevesen értékelik; ez valami szocializációs dolog errefelé, hogy csak azt kell megbecsülni, amiért meg kellett küszködni - ami érték, azt nem adják ám ingyen. Pedig...:)

Vannak történetek, de nem látom értelmét alaposan leírni az összes bosszúságot, ami ért, mert nem vezet sehova, csak az vezet valahova, ha megértem, elfogadom és megfelelően reagálok rá. És a megfelelő reakció nem az, hogy letörök, mint a bili füle, és teljesen alkalmatlannak érzem magamat.

Erre telt némi időbe rájönni, de amíg nem sikerült, csak fogyott az energiám és kezdtem kudarcnak érezni az egészet. A nem megfelelően megfestett bögréket, a folyamatos időhiányt, hogy gyakran kell nemet is mondanom, magyarázkodnom, miért nem érek rá.. Hogy sokszor éreztem úgy: hülyének néznek és ez nem is véletlen.:)

Aki vagyok és amit teszek, már nem adott tartást, önbecsülést, inkább folyamatos szorongássá és elégedetlenséggé vált minden, ami, valaha öröm volt.. Nem is másokból lett elegem, hanem saját magamból, ebben a számomra egyre szűkebb és egyre kevesebb örömet hordozó szerepben.

Szerencsés vagyok, mert túl sokáig egyszerűen nem vagyok képes magam nem jól, nem hitelesen érezni, inkább változtatok. Most nyakig vagyok ebben a változásban.

Mit várok a változástól?
Elsősorban azt, hogy visszakapom a magam alkotói kedvét és szabadságát. Közvetlenül ezután egy nekem megfelelő órabért, ami valóban fedezi a kiadásaimat, és nem a korábbi megtakarításaimat forgatom be szép lassan a műhelybe, amíg aztán el nem fogy.

Szeretném, ha önállóan dolgozhatnék, különösebb egyeztetés nélkül, és a webshopon keresztül találna gazdára minden, amit készítek. Manók, gombák, házikók, kastélyok, állatok.

A speciális kérésekre is találunk alternatívát: ha van rá igény, indul majd workshop, lesznek kész alapok, amiket meg tudtok festeni igényetek szerint, így igazán a Ti alkotásotok lesz!:)

Tulajdonképpen ami jobb lesz nekem, az Nektek is jobb lesz: lesznek kész tárgyak, amiket akár 2 napon belül a magatokénak tudhattok.:) És nagyjából minden témát, ami a mesevároson belül vagy kívül a fejetekből kipattan, meg tudunk festeni a workshopokon. És időnként még rendezvényeken is találkozunk majd.:)

Az talán rosszabb hírnek tűnhet, hogy útkeresés és kézműves marketing témában a továbbiakban nem lesz mód személyre szabottan beszélgetni sem chaten sem élőszóban, mert ez elég sok órát elvitt. Tudatosan és jól kell beosztanom az időmet, innentől kezdve a dolog vérre megy: mostantól ki kell termelnem a saját költségeimet, ehhez kell egy vállalkozás, és a vállalkozásnak is vannak költségei. Ez azért alapos motivációt jelent.:)
A rövid, 1-2 mondatban megválaszolható, e-mailben feltett szakmai kérdésektől a jövőben sem zárkózom el, üres időmben, pihenésképp miért ne, minden más innentől nem fér bele, és igazából eddig sem fért: csak eddig a kieső időmet a korábbi életem tartalékaiból képes voltam magam finanszírozni. Ennek mostanra az anyagi alapja, de nem tagadom, a lelki alapja is megcsappant.

Azokat, akik megtisztelnek azzal, hogy rendelnek tőlem, nem hozhatom előnytelen helyzetbe azzal, hogy innentől majd áttételesen velük fizettetem meg ezt a kiesést.

Időnként lesznek a kézműves marketing/útkeresés témákban is blogbejegyzések. Azt kell helyretenni, hogy ezzel valójában nem veszít sokat senki: egyre inkább úgy gondolom, hogy nem azzal segítek, ha "segítek", hanem azzal, ha hagyom, hogy rájöjjön, akinek rá kell jönnie: mindenre képes Ő maga is,  amibe igazán beleteszi magát, az idejét, energiáját, hitét, tehetségét.. Egyébként az is tény, hogy elég kevesen voltak az évek alatt, akik eljutottak valameddig és nem adták fel az első nehézségnél. És mindez tőlem is aránytalanul sok időt - és ami rosszabb - energiát vont el - amit lényegesen jobban felhasználhattam volna, mert én viszont komolyan gondolom.

Ha kispórolás van, vagy valami alapvető hiány, akkor nem, vagy csak nagyon nyögvenyelősen fog menni és ez nem az én felelősségem. Ráadásul csomó dolog, ami kérdésként fel szokott merülni annyira részletkérdés, például hogy a honlapom wordpress alapú-e, hogy hol vásárolok, mi van a névjegyemen, használok-e filtereket a képeken, milyen témákról írok, milyen vállalkozási formát választok éppen, stb.

Ha működik, akkor egyben működik, ha meg nem, akkor szétesik, nem ennyire a részletek szintjén értelmezhető, ne higgyetek senkinek aki 13+1 ilyen marginális kis pontban akarja Nektek átadni a siker titkát, hogy csinálj egy honlapot -1, legyen jól optimalizált - 2, és használj képmegosztókat -3, meg írj blogot - 4...

Oké, de az egésznek mi lesz az alapja? Na de erről majd legközelebb.:)

Ha szeretnél e-mailt kapni a friss blogbejegyzésekről, kérd a Mesehíradót, a Mesekerámia hírlevelét ITT>>.

Köszönöm a figyelmed:
Dudás Emese

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesekeramia.blog.hu/api/trackback/id/tr178734970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.