Mesekerámia

Advent van... Kilátsz még közben a reklámzajból?

2016. december 08. 16:50 - mesekeramia

Mi mindent akar(hat)nak Neked eladni ilyenkor, bele se merek gondolni, és még én is itt vagyok...

Formabontó leszek, kerüljünk egyet és nézz be a kulisszák mögé, az őszinteség garantált, a jókedv kevésbé...

DE MI BAJOM LEHET?

Mikor siker van, 5000+ követő van, és azt csinálhatom, amit szeretek?
#ilovemyjob #szeretemamunkam stb. stb.

Talán, hogy lassan nem is azt csinálom? Vagy egyre kevésbé csak azt?

Szeretek agyagozni. Meg gondolkodni, olvasni, írni, tervezni, firkálni, járni az erdőben, látni a világot, ami körülvesz, átereszteni azon a szűrőn, amit úgy hívok: "én" és visszaadni, érezni, hogy a része vagyok, feloldódni benne. Szépen hozom azt a sztereotípiát, amilyennek egy ilyet, mint én, el lehet képzelni.:)

De feloldódni itt nem lehet, itt sem lehet, csak önmegvalósítani lehet, méghozzá tudatosan, keményen és kényszeresen, örökké a célra tartva, magamat másokhoz képest meghatározva, ezer akadályt kerülgetve.

Épp csak az öröm veszik ki az egészből...
És az érzés, hogy ez rajtam kívül valóban érdekel valakit. Néha úgy érzem, hogy ha abbahagynám, az csak annyit jelentene, hogy napi egy Facebook poszttal és havi 1-2 blogbejegyzéssel kevesebb. Csak nekem tűnne fel.

Sok az agresszív reklámüzenet és kevés a tudatos fogyasztó, így abba a helyzetbe kerültem kézművesként (!!!) hogy lassan annyi időt töltök a gépnél, mint irodista koromban. Csak ez most a második műszak.

Látjátok, megint itt ülök.:)

Mondom még konkrétabban: talán tudjátok, hogy nekem valaha civilben volt némi közöm az online marketinghez és bizonyos elemeit használom is, alkotóként is, HA képes vagyok vele azonosulni, de ami mostanában ezen a vonalon megy, az nekem már sok(k). Úgy érzem, hogy nem tudok és nem is akarok ezzel lépést tartani. Főleg az esik nehezemre, hogy hülyének nézzem az olvasót.

Szép lassan egy átlagos, elég középszerű "terméket", vagy szolgáltatást kínáló kismama ugyanúgy érti az online marketines szakkifejezéseket, mint pár éve az egyik reklámügynökség szakemberei.:O
CTR, CPC, ROI, Fb pixel, konverzió, leadek EDM kampány, SEO, SEM és még ki tudja mi minden.
Azért ez döbbenet!
És nem örülök ennek, a netnek igen, de ennek nem, és nem azért nem, mert veszítek az előnyömből, és egyre többen értik, mik ezek, hanem azért mert én ezeket NEM AKARTAM HASZNÁLNI keramikusként.:)

Nem azért váltottam, hogy továbbra is napi sok órában üljek egy gép előtt.

Ha Neked ez kínai, akkor gratulálok, Te vagy az, aki nem akarsz eladni senkinek semmit.:)
Csendben teszem hozzá, hogy mondjuk azért nem, mert alkalmazott vagy, de azért időnként elálmodozol róla, hogy bár A MAGAD URA LEHETNÉL. Hm..Idő kérdése, én is így jártam.

Szóval Te vagy a potenciális vevő és szép lassan MINDENKI rád vadászik!
Nem tudom, hogy bírod..
Én itt a másik oldalon bevallom, elég nehezen, a puskát felvenni sincs már kedvem,

főleg így decemberben -pedig ez fő szezon- sokkal szívesebben hallgatnék karácsonyi Sinatra dalokat.:)

Persze, értem én, hogy valahol, valakinek HASZNOS MINDEN, AMIT REKLÁMOZNAK - annak biztos, akinek bevétele képződik belőle - tehát a reklámfelület gazdájának 100%, hogy ez hasznot hoz.

Aki a reklámba a pénzét rakja, annak már kicsit nagyobb a kockázata, de ha képes elég sokszor és elég hangosan beszélni és elhitetni, hogy a szolgáltatása/terméke jó, akkor neki is garantáltan megéri.

És Neked? Na, ez az ami egy jó reklámból sosem derül ki, majd kiderül, ha már fizettél érte.

Nekem meg...? Őszinte leszek, lassan esélyem sincs. Sokat és hangosan beszélni nagyon-nagyon drága, nemigen látszom ki a reklámzajból. Illúzióim nincsenek, ez jobb nem lesz.

Hiába mondják, hogy építsen mindenki listát, ezt a kicsik is megtehetik és akkor a saját listájának akár ingyen is küldhet hírlevelet. Rendben van, én is szoktam. Nem gyakran, de aznap már biztos a huszadik. És az egyszeri fogyasztók, "impulzusvásárlók" ingerküszöbe egyre magasabb, nem én fogom átvinni, gondolom, pláne, hogy én nem akarok arról senkit tűzön-vízen keresztül meggyőzni, hogy amit csinálok, az annyira fontos, mert végül is nem az.

Csinálom azért a hírleveleket is, de nem érzem hatékonynak. Ahogy a Facebook Kedveléseket sem.

Nekem marad a bizalom és a visszatérő emberek: itt vagyok évek óta, ha ajándékozásra, lakás-, vagy kertdekorációra adódik alkalom, vannak néhányan, akiknek eszébe jutok. És erre igenis nagyon jó lehetőség a net.

 

Eszkimónak öltöztetett fókák, fókabőrbe bújt eszkimók


Aki nem tudja, tanítja?

A kedvenceim azok az eszkimók(?), akik azt tanítják, hogy kell fókára vadászni. Jó pénzért árulnak szigonyt is, a kannibál hajlamú fókáknak, ők vevők is rá, csak azt elfelejtik, hogy a fóka nem tudja eldobni. Ha mégis közel keveredsz egy ilyen szigonyos fókához (mondjuk elköveted azt a hibát, hogy megadod a mail címedet) szét fog trancsírozni. Hát bocs, ő eldobni nem tudja.:):)

Lefordítom, mert átvitt értelemben sem lehet jó mindenki.:)


Vannak, akik marketinget tanítanak, de még mennyien. Mindenkinek készséggel megtanítják, hogy hogy is kell jó (kellően manipulatív) reklámszöveget írni, vagy Facebook hirdetést menedzselni, vagy letölthető csaliért cserébe e-mail címet szerezni, erre mostanra egy külön iparág épül, ami már bennünket, kézműveseket is kőkeményen elért. Előbb keress célcsoportot, akiknek van valami problémájuk, aztán szállíts nekik egy megoldást, ez lesz a terméked. Higyj a termékedben. Gyűjtsd a feliratkozókat valami csalival és küldj nekik jóóóóó sok levelet.

Nem csoda, ha sokan nem szívesen adják meg a mail címüket. Kaptam már olyan hírlevelet, ami csak annyira volt amatőr, hogy még leiratkozás link sem volt benne.

Ma már mindeninek kötelező fent lenni a neten: lehet vízvezetékszerelő, fodrász, könyvelő, jóga oktató vagy épp kézműves, sokféle fóka van, és sokféle eszkimó, időnként szerepet is cserélünk, de azért a lényeg, hogy jó eséllyel F Ó K Á K    V A G Y U N K     M I N D.  Akkor is, ha épp fókára vadászunk.

Viszont VIGYÁZZ!

Ha fóka vagy, és elhatároztad, hogy ezentúl vadászol a többiekre, akkor igyekezz egy eszkimótól megtanulni a fókavadászatot,és ne dőlj be egy másik fókának.;)

Elgondolkodtató viszont, hogy ha valaki tényleg olyan nagyon jó fókavadász, akkor miért nem azt csinálja, amihez ért?

Vadászhatna mondjuk fókákra, nem igaz?:) Jutna neki bőven. És miért akarná egy ilyen profi a többieknek megtanítani pénzért, hogy hogy kell fókára vadászni? Ha csak úgy jóindulatból tenné, akkor nem kérne pénzt.


Nekem csak egy logikus magyarázatom van: ma már azoknak a legkönnyebb eladni, akik valamit EL AKARNAK ADNI, és ennek érdekében MEGVESZNEK  egy csomó mindent.


Persze el lehet még adni sok minden mást is: életmód tanácsadást, fogyókúrás szereket, bármit, ami arra épít hogy L E G Y É L    T Ö K É L E T E S, de legalábbis T Ű N J    Ú G Y,    M I N T H A.

 

Mi van az #ilovemyjob hashtagek mögött?

Viccet félretéve, én a kézműves olvasatát ismerem az egésznek, azt tudom leírni, ami itt megy.

Először is sokan vagyunk, rengetegen, néha az az érzésem, hogy minden, kicsit jobb kézügyességgel megáldott magyar nőnek egyszer az életében eljön az a pont, amikor úgy gondolja, hogy ebből meg lehet, és meg is kell élni.
Én sem vagyok kivétel - habár még mindig szeretném azt hinni, hogy belőlem nem lesz igazi "megélhetési kézműves" és nem kötök meg minden kompromisszumot. (Értsd: hogy lehet a legsilányabb alapanyagból, a legkisebb időráfordítással a legnagyobb hasznot előállítani.)

Az évek alatt jó sokan meg is kerestek az indulásnál, hogy ugye nem lehetetlen, és mindenkit igyekeztem jóindulatúan motiválni, de most a saját motivációm végén járok.

Továbbra sem állítom, hogy nem lehet ebből megélni. De azt igen, hogy piszok nehéz, főleg egy olyan társadalomban, ahol a középosztály egyre keskenyedik. Nem akarok politizálni, és ezt a kijelentést így magában nem gondolom politikának, csak ténynek..

És azt se felejtsük el, hogy ezeket a holmikat a legtöbben készíteni és értékesíteni szeretnék, esetleg megtanítani Neked hogyan készítsd/értékesítsd.  Vannak még a viszonteladók, akik 40-80 % árréssel szeretnének "segíteni" az értékesítésben, de olyan magánszemélyek, akik ezeket a tárgyakat megbecsülik és méltányos áron meg tudják és meg szeretnék vásárolni, Magyarországon viszonylag kevesen vannak.
Ha olyasmit készítenék, ami könnyen és olcsón külföldre szállíttatható, gondolom könnyebb dolgom lenne.

Menő designer, akinek itthon is jól megy, a cuccait celebekkel fotózzák nem lehet mindenki. Többek közt én sem.

Hogy savanyú-e a szőlő? Nem tagadom, volt már, hogy annak éreztem, de akkor még jobban hittem a létjogosultságában annak, amit csinálok - mára ennél sokkal több alázat van bennem, amit az alaptermészetemen kívül biztosan a sok ide-oda küldözgetett, meg nem válaszolt levélnek is köszönhetek.:)

De térjünk vissza a marketingre..

Érdekes meglátni, ahogy összeérnek a szálak.


A kézművesek nagy része egy ponton be fogja látni, hogy tárgyakat KÉZZEL ELŐÁLLÍTANI MACERÁS és egy egyre konzumidiótább világban ÉRTÉKESÍTENI őket NEHÉZ. Sokkal KÖNNYEBB RÁREPÜLNI AZOKRA, akik vagy KIKAPCSOLÓDÁSKÉPPEN SZERETNÉNEK KÉZMŰVESKEDNI, HOBBIBÓL ( mert hét közben mondjuk marketingasszisztensek szegények egy irodában:), vagy már annyira elegük van, hogy maguk is INKÁBB KÉZMŰVESEK AKARNAK LENNI - na, nekik lehet eladni a haladóbb workshopokat is, akár online letölthető anyagok formájában.
Vannak még olyan kézművesek is, akik más kézműveseknek tanítanak marketinget. Szintén nem ingyen.

Ha lehet, én inkább csak tárgyakat készítenék. Ha végképp nem lesz rájuk kereslet, eldönthetem, hogy visszamegyek-e marketingesnek... De inkább most már múzeumi teremőr szeretnék lenni, ha valaki tud valamit, szóljon, legyen szíves.:)

A lényeg, hogy amit a Facebookon látsz, az mindig egy feljavított valóság, magánembereknél, cégeknél, márkáknál, és még a tervezőknél is, ne úgy képzeld el, hogy csodaszép környezetben folyik az egész napos ihletett alkotómunka...Jó lenne, de én például év közben szinte alig jutok fel egy pincéből.

Persze a képeken lassan minden tudatos és előre tervezett: a beállítás, a háttér, és kiábrándítóan semmi nem véletlen, ami spontánnak látszik, az sem az.

Amikor a reklám visszaüt

MINDEGY, CSAK LEGYEN INGYEN!


És persze ott vannak minden reklámozó/internetes szereplő rémálmai, a TROLLOK és a NYEREMÉNYJÁTÉK vadászok.

Az előbbiekkel szerencsém van, ez nem az a téma... Na jó, egyszer kaptam egy képet egy idegen bácsitól a gyíkjáról, amit először nehezen tudtam hová tenni, de aztán be kellett lássam, hogy előtte én is kitettem egyet, csak az nem volt igazi. ( Asszonyok, lányok a számítógép előtt, aki nem érti, az most örüljön, és ne is akarja érteni.:))

A játékoknak egyre kevesebb értelmét látom. Amikor van egy, akkor az kedves gesztus akar lenni azoknak, akiket a Mesekerámiák érdekelnek valamilyen szinten. A nyeremény is ilyen. Tehát nem egy 5000 Ft-os vásárlási utalvány, hanem mindig tárgy.

A tapasztalat ezzel szemben az, hogy ilyenkor RENGETEGEN JÁTSZANAK, sokszor már nekem kellemetlen, hogy egy embertől 50 komment érkezik, és az összes ismerősét meghívja minimum négyszer. Ezúton is bocsánatot kérek, ÉN EZT SOSE KÉRTEM! Ha egy új Opelt ajánlanék fel, akkor érteném - de így, hogy egy pár ezer forintos tárgyról van szó, engem ez meglep. Főleg azzal együtt, hogy vásárló viszont pont ezekben az időszakokban a szokásosnál is kevesebb akad.
Pedig, ha ennyire sokaknak ennyire tetszik és az ára is az elég megfizethető kategória, akkor logikus lenne, hogy ne csak játékosok legyenek.:)
Legutóbb például egy szett házikó volt a nyeremény, ezek kb. 2000 Ft-ba kerülnek.

Tehát ez nem egy elérhetetlen vágyálom, legfeljebb valami, amire úgysem áldozna egy fillért sem, de ha ingyen van, akkor szuper!

Like = Siker?

Na, emiatt fogom egy józanabb pillanatomban megbánni, hogy kitettem ezt a posztot. De most  el vagyok keseredve.

Egyértelműen NEM a válasz.

Sokan azt gondolják, hogy az 5000+ követő, a hozzászólók, a képekre nyomott kedvelések, az siker. Minél többen vannak, annál többen gondolják így.:)
Valamilyen értelemben nyilván az, siker, de azért azt látni kell, hogy a kézműves vásárban a 'Jaj de szép' az egyenlő a Facebookon a Kedvelem gombbal. Az első pár évben irtó jó érzés mindkettő. :) Az utolsó párban már nem annyira, vessetek a mókusok elé, hogy túl direkt vagyok, de a boldoguláshoz rendelésekre is szükség van.
Amikor online marketing területen dolgoztam, mindenféle termékcsoporttal volt dolgom: a száraz betontól a tőzsdei képzésig. Ezekre megfelelő számú követőt találni viszonylag nehéz és drága volt, viszont a már megszerezett emberek jó részéből, akár a 2-5%-ából ügyfél lett. Összetenném a kezem, ha...
DE EZEK A SZÁMOK ITT NEM MŰKÖDNEK...
Különbség, hogy sokkal könnyebb embereket megszólítani, mert jaj de szép, de jópofa, és eleve van egy divatja is, VISZONT a dolog általában megáll ott, hogy a képeket többen kedvelik.

Az emberek a Facebookos kedveléseikkel, hozzászólásaikkal többségükben csak ki szeretnének fejezni valamit: preferenciát, identitást, valahová tartozást, mert ezt az ismerőseik látják. Amikor senki nem látja őket, másképp választanak.

Jó eséllyel azt, amiből a "fogyasztói" kosarunk végül összeáll, nem szívesen osztjuk meg Facebookon, mert nem igényes, nem jópofa, nem minőségi, ellenben nagyon olcsó volt.

És fordítva: azt, amivel kapcsolatban a Facebookon a tetszésünket nyilvánítjuk nem engedjük meg magunknak, vagy azért mert tényleg nem engedhetjük meg magunknak, vagy azért mert azt hisszük, hogy nem, vagy egyszerűen csak egy 'Like'-ot megér, de annyira nem nagy szám.

Mi ebből a tanulság?

VAN FELELŐSSÉGÜNK: NEKTEK IS ÉS NEKEM IS.

RÖVIDEN: nekem jó bort kell csinálni, még akkor is, ha könnyebb lenne időnként feladni, és sajnos nem kéne szemérmesen hallgatni róla, hogy a bor jó és készen van, még akkor sem, ha több kedvem lenne csöndben maradni: kénytelen vagyok mondani és mondani, mert ez az egyetlen esély arra, hogy időnként a víz fölé kerüljön a fejem, na nem sok időre, csak amíg veszek egy nagy levegőt.:)

Neked annyi a felelősséged, hogy ha jó bort akarsz venni, legyél résen, NEHOGY CSAK EGY JÓ CÉGÉR MIATT MEGVEDD A ROSSZ BORT.

Próbáld meg ne azt megenni, amit eléd tolnak, és mérd fel, hogy bizonyos termékeknél amiknek olyan jól cseng a neve a reklámot Veled fizettetik meg. A kisebbek is veled fizettetik meg, vagy udvariasan és csöndben becsődölnek.

Ha egyiket sem szeretnéd, akkor tehetsz róla, hogy Facebookon ne kelljen egyre több pénzt fizetniük az általad VALÓBAN kedvelt oldalaknak azért is, hogy lásd a bejegyzéseket
. Ha Kedvelted az oldalt önmagában már nem elég, kérj értesítéseket és megjelenítést első helyen. (Kedveled gomb után kis háromszög, lenyíló menü, értesítések bekapcsolása és megjelenítés első helyen. )

Köszönöm, ha végigolvastad. Ha van véleményed, mondd el itt, vagy a Facebookon..

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesekeramia.blog.hu/api/trackback/id/tr7212023531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.