Mesekerámia

Honnan jött az oktatás ötlete?

2017. február 16. 20:02 - mesekeramia

Gyerekfoglalkozások és workshopok

Az ötletet Ti adtátok: a Mesekerámia Facebook oldalának kedvelői szép nagy számban óvodákban, iskolákban dolgoznak nevelőként, és többször is felmerült az évek során, hogy nem szeretnék-e tanítani.

ELŐZMÉNYEKkorong_hagyományos.jpg

 

Többen talán tudjátok, eredetileg tanári végzettségem van, de úgy alakult az életem, hogy nem sok időt töltöttem a pályán.

Abban mindig is biztos voltam, hogy a műhely nem igazán alkalmas a célra, nem nagy, és sok gyerekre nagyon oda kell figyelni, fel ne boruljon egy egész polc, stb.:)

A tanítás szóhoz nekem elsősorban az kapcsolódott fejben, hogy állok a tábla előtt és irodalmat próbálok tanítani, mondjuk a Rómeó és Júliát, a diákok egy része nem ismeri a gerle szót, nem értik és sokáig én sem értem, mit nem értenek.

A mai napig nem tudom, hogy ők váltak hamarabb érdektelenné, vagy én csalódottá, de az biztos, hogy gyorsan peregtek az események, a gyakorló tanítás után pedig már biztos voltam benne, hogy ez nem az én utam.
Ezt egyébként sejtettem már az egyetem alatt is, eredetileg nem is akartam felvenni a pedagógiai tárgyakat, de úgy alakult, hogy kötelezővé tették.

Később rájöttem, hogy nagyon nagy különbség van a kézműves foglalkozások tartása és a szaktárgy tanítás között. Az alapítványon keresztül. ahol a kerámiakészítést tanultam lehetőségem volt kisebb-nagyobb rendezvényeken korongoztatni: Mesterségek Ünnepe, Táncház Találkozó, Mátyásföldi Napok, stb.

Szinte kivétel nélkül jó élmény volt mindegyik, annak ellenére, hogy a szervezésben voltak hiányosságok, nem igazán volt szünet, vagy váltás, előfordult, hogy 6 órán keresztül mosdóba se sikerült eljutni, akkora volt az érdeklődés.

Ennek ellenére sokáig úgy gondoltam, hogy kizárólag a tárgyak készítését tudom javadalmazás fejében vállalni, minden más nem lehet "szolgáltatás" a részemről, sokkal inkább szívességnek kell lennie.

SZOLGÁLTATÁS, VAGY SZÍVESSÉG?



Szolgáltatni már csak azért sem akartam, mert úgy gondoltam, hogy ezzel a nehezen visszaszerzett személyes szabadságomat bocsátanám árúba újra. Ezt nem akartam. Ráadásul úgy gondoltam, hogy nem szeretnék "nyerészkedni": azt a néhány embert, akit ez érdekelhet, igazán fogadhatom nonprofit formában, alkalomszerűen.

Ezt a legtöbb esetben nem várták el egyébként, sőt, csodálkoztak, hogy nincs díja.

Viszont tudjuk, hogy abban, ami ingyen van, csak bölcs emberek képesek értéket látni.
Egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy amit szívességnek szántam, az sok esetben elvárás.

Egyszerűen nem számítottam rá, hogy nagyobb lesz az érdeklődés, mint amennyire a kapacitásomból futja, havi 1-2, legfeljebb 3 olyan napra gondoltam, amikor a műhely nyitott, ehhez képest volt olyan időszak, hogy alig voltam egyedül. Külön-külön nem volt semmi probléma, de egyben sok volt, úgy éreztem nem jut időm elmélyülni a munkában, egyedül és azokra az emberekre sem marad energiám, akik igazán fontosak. Elsősorban a családomra gondolok, akik mellettem állnak és segítenek, szeretnék velük sokkal több időt tölteni, roppant megértőek, én érzem már tarthatatlannak, hogy nekem mindig dolgom van, ha nem a műhelyben, akkor a chaten lógok, nem vagyok hatékony, de legalább elfoglalt.:)

Másodlagos, hogy valaki mire képes a szeretetért.
Sokkal fontosabb, hogy bánik azokkal, akik már szeretik.


KIK JÁRTAK NÁLAM AZ ÉVEK ALATT?10514480_797720190272157_4433595170544382519_n.jpg

 

  • akiket ez kipróbálás, vagy hobbi szinten érdekelt, gyerekkel, vagy gyerek nélkül:)

  • akiket komolyabban is érdekelt, szerették volna megtanulni a szakmát

  • akiket kézművesként a marketing érdekelt

  • akik pályamódosításban gondolkodtak és ehhez kerestek támogatás


Az első csoport volt a legegyszerűbb.:) A másik hárommal akadt több probléma: a marketing nem működik mindenkinél ugyanúgy, eleve más lehet a tárgyak minősége, és a webes eszközöké is, a ráfordított energia sem ugyanannyi stb.stb.

A keramikus szakmát nehéz megtanulni, túlzás nélkül állíthatom, hogy ez az egyik legbonyolultabb kézműves szakma, elég sok kitartás kell hozzá, hogy a dolgok ne "véletlenül" sikerüljenek és infrastruktúraigényes is.

A legtöbben tőlem a szakmai tanácsokon túl motivációt, vagy valamiféle életvezetési tanácsadást is vártak. Sajnálom, ha időnként ebbe a szerepbe beleálltam. Úgy gondoltam, ez hozzátartozik a hitelességemhez. De képesnek kellett volna lennem "ellentartani" az elvárásoknak.

NEM MOTIVÁL, HOGY MÁSOKAT MOTIVÁLJAK?


Nem, sőt, ha ezt szóban, direktben kell tennem az egyenesen felzaklat és fáraszt, olyan felelősséget pakol rám, amit nem szeretnék vállalni. Egyszerűen nem vagyok egy motivátor alkat.

Még ha hat is valahogyan, amit csinálok, engem ez a hatás inkább zavar, csak csinálni szeretem - a kerámiát, a marketinget, bármi mást - és szívesen elmondom, hogyan csinálom, nincs titok, aki képes ennyitől motiválódni, azt örömmel motiválom.:)

De senki helyett sem tudok dönteni arról, hogy otthagyja-e a munkahelyét, milyen pályát válasszon, és nincs általános válaszom a "Meg lehet élni a kézművességből?" kérdésre sem, a döntés és a felelősség a Tiéd.

Ezzel párhuzamosan jöttek az egyedi megrendelések, amik az alkotói szabadságom nagy részét elvették - kezdtem úgy érezni, hogy a műhelyezés elvesztette a szabadságfokát. De nem csak szeretem, amit csinálok, hanem SZERETEM SZERETNI AMIT CSINÁLOK!

Ezért 2016-ban úgy döntöttem, hogy ideje abbahagyni az egyedi rendeléseket. Fájó szívvel, de a műhelylátogatás menüpontot is levettem a honlapról. Ezzel párhuzamosan kiálltam a motivátor szerepből is.

Vannak ebben a műfajban amúgy is elég sokan, akik nálam alkalmasabbak erre, ők általában nehéz helyzetük (betegségek/különösen rossz családi háttér/traumák) ellenére - vagy éppen azért- képesek rá, hogy boldogok legyenek.

Én csak kézműves vagyok, ez önmagában nem trauma - remélem:) - és nem is vagyok mindig jó hangulatban.:)

MI LETT EBBŐL? ÖNCÉLÚVÁ VÁLT AZ EGÉSZ?

2016. elég szépen eltelt egyedi megrendelések és műhelylátogatók nélkül. Éles váltás volt, a ló túlsó oldala.

Viszont történt valami, amire nem számítottam: elkezdtem rettenetesen öncélúnak érezni az egészet. Amellett, hogy sokan vannak, akiknek tetszenek a tárgyak, megrendelők is vannak, a karácsonyi kampány is egészen jól sikerült -egyszerűen engem sem elégít ki, ha kizárólag egyedül dolgozom azon, amit egyedül találok ki.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy merre tovább, hogy tudnám egyensúlyba hozni ezt és arra jutottam, hogy arra megyek, amerre még nem jártam és úgy sejtem, hogy Ti is örülnétek neki. Ez is egy fontos szempont.:)

GYEREKFOGLALKOZÁSOK ÉS WORKSHOPOK222914085021202_orig.jpg


Tehát tavasztól lesznek kerámiafestő workshopok a belvárosban, elsősorban felnőtteknek, ezekre egyénileg lehet jelentkezni az oldal alján, az űrlap kitöltésével: http://mesekeramia.hu/23-keramiafestes
Ezeken lesz lehetőség arra, hogy az egyedi elképzeléseiteket mesevárosos stílusban megvalósítsátok, tényleg csak a képzelet szab határt annak, hogy mi kerül a bögrédre, tányérodra.

 

A másik lehetőség elsősorban tanítóknak, nevelőknek szól. Szívesen megyek gyerekcsoportokhoz óvodákba, iskolákba agyagozni, sőt, viszem a korongot is, anélkül nem is merném remélni, hogy lekötöm a gyerekek figyelmét, de így nincsenek kétségeim.:) Ha szeretnél időpontot foglalni, árajánlatot kérni, ennek a menüpontnak az alján találod az űrlapot: http://mesekeramia.hu/31-gyerekfoglalkozasok


MOST NEM AKTUÁLIS?

Ha később az lehet és nem szeretnél elfelejtkezni a lehetőségről, kérd a Mesehíradót, a Mesekerámia hírlevelét ITT>>.

Köszönöm a figyelmed:
Dudás Emese

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesekeramia.blog.hu/api/trackback/id/tr3712252808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.