Mesekerámia

Mi sül ki belőle?

2014. február 01. 22:00 - mesekeramia

A kemence úgy 600 fok magasságában járhat, ha jól számolom, éjfél felé már biztosan befejeződik az égetés, ezúttal 1200 fokon égetek.

Éjfélig már nem alszom el, nem érdemes, ónos eső ide vagy oda, le kell mennem kinyitni a bajonett zárat a kemence fedelén, szeretném kihasználni, hogy elég hideg van, jó lenne ha minél előbb kihűlne, kipakolhatnék és még világosban meg tudnám nézni az eredményt. Fotózni is jobban szeretek természetes fénynél.

Mostanában ha tehetem magas tűzön égetek, 1200 fokon minden nagyon más, speciális mázat, speciális agyagot használok.

Miért nem jó a hagyományos mohácsi/kishajmási agyag, az alcsony tüzű mázak, a kb. 950 fok?

Először is nem mondom, hogy nem jó. Évszázadokig jó volt, ahol tanultam még a hagyományos ólmos mázakat is használtuk.

Ugyanakkor tény, hogy hárészosodásra (hajszálrepedésességre) az alacsony tűzön égetett tárgyak sokkal hajlamosabbak, szintem kiküszöbölhetetlen, legalábbis nekem ezzel mindig problémáim voltak.  Ez nem csak esztétikailag, de funkcionálisan is problémás, egyszerűen nem hiányzik, hogy egy kerámia vízáteresztő képességével problémák adódjanak.

Hogy a hajszálrepedések mennyire tekinthetők hibának, az persze kérdés, maradjunk annyiban, hogy a mai kor elvárásai mind az esztétikum mind a funkcionalitás terén egészen mások, mint akár 100 évvel ezelőtt.

A kerámia sohasem lesz műanyag, vagy alumínium, ha tisztán a praktikumot nézem, ezekkel nem biztos, hogy felveheti a versenyt, de ezzel együtt meg kell próbálni, amennyire lehet.

100 éve senkit nem zavart hogy vannak kisebb pókháló-szerű repedések egy tálon, vagy hogy minimálisan "izzad" egy folyadék tárolására szolgáló edény, nem úgy kell persze elképzelni hogy folyik,  éppen csak meggyűri egy kicsit az alátett papírt a nedvesség.

Sőt, borhűtő edénynél, arató korsónál a legjobb ha mázatlan, a cserépnek éppen ez a porózussága, vízáteresztő képessége tartja minél tovább hűvösen a benne tárolt folyadékot.

A máz célja a díszítésen túl az, hogy eltömje az agyag pórusait.

1200 fokon a hagyományos agyag már összeroskadna, olvadni kezdene, ezért használok fehér agyagot, leginkább a Creaton-t szeretem, nem olcsó, de szép fehérre ég, a samot mennyisége és szemcsemérete számomra éppen megfelelő, és ami a legfontosabb, bírja az 1200 fokot,  tömörre ég, megkockáztatom. hogy máz nélkül sem lenne vízáteresztő.

Persze tömörre már csak akkor égetem, ha bemázaztam, különben egyáltalán nem szívná be a mázat.

A tárgyakat először kiégetem, ezt zsengélésnek, biszkvit égetésnek, keksz égetésnek szokták mondani, terrakottának is, de utóbbit inkább nem mondom, mert ez már a színre is utalna.

Ami fehér agyagból készül az nem vörösre ég, hanem fehérre, kb. 1000 fokon. Utána mártom be a megfelelő mázba, ilyenkor még elég porózus ahhoz, hogy szépen felszívja.

Lehet kapni kész mázakat,  de az utóbbi időben ezekből már alig vásárolok, inkább egy jól működő alapmázat keverek össze színtestekkel.

Fontos, hogy a színtest is bírja a magas hőfokot, az enyémek most cink alapúak, elég jól bevált mind.

Sokat lehetne még írni a mázazásról,  aki igazán ért a mázakhoz a kémiájukat is jól ismeri, sajnos én hiába jártam kémia faktra, nem sok minden maradt meg, inkább kísérletezni szoktam, próbálgatni, kis mennyiséget keverek először, csinálok próbákat,  javítgatom, ha kell.  A nyers mázak - porok színéből nem lehet következtetni az égetés utáni színükre, a sárga máz a vödörben szinte fekete, a színtelen máz hófehér. Egy vastag matt réteg, mint mondjuk az ételfestékkel színezett marcipán a süteményeken.

Már van egy rakás mázpróbám, nagyjából már tudom mi az ami jól működik. A díszítés  persze nemcsak a máz, hanem  a máz alatti festékek is, de ez külön téma.

Nem szeretnék egy-két színnél, mintánál leragadni, szeretek kísérletezni is.

A kemence pakolása sokszor több óráig tart, ki kell találni mi hogy fér be a leggazdaságosabban, a távtartókat és az égetőlapokat felhasználva hogy lehet a legtöbb megfelelő magasságú szintet-emeletet létrehozni.

A tárgyak nem érhetnek egymáshoz ott ahol máz van rajtuk. Az aljukról a mázat vissza kell törölni, vagy tüskére állítani őket, hogy ne ragadjanak oda az égetőlapokhoz sem.

Nem jó, ha egy zöld tárgy nagyon közel kerül egy áttetsző mázas tárgy, a mázból kiváló gőzök elszínezhetik csúnyán. Azt írják általában, hogy az ideális távolság 2-3 cm. Én ezt nem tartom, inkább 2 mm az,  ha azonos színeket szeretnék elérni. Ha viszont mást,  akkor lehetőség szerint azonos szintre sem rakom őket.

Az égetés mindig várakozás, ma 5 órakor indult a kemence, úgy éjfélre felfűt, ebben a hűvös időben délután 14.00 felé talán már kinyithatom.

Sokszor volt hogy kinyitottam - főleg az elején - és majdnem hanyatt estem. :) De nem azért, mert olyan szépek lettek.

Volt hogy megfolyt a máz, le az égetőlapra, köszörűvel is alig lehetett felvakarni, azóta is ott a nyoma.
Volt hogy egy nagyobb lapos tárgy kettétört, mert rosszul számoltam ki hogy milyen pontokon támasszam fel, keletkezett ott valami feszültség és elrepedt, szintén az égetőlapra konyult le.

Volt hogy felhólyagosodott a máz, volt hogy mintha tűvel szurkálták volna meg, volt hogy egy-egy tárgyon, volt hogy az összesen, tudnám sorolni. Volt hogy találtam magyarázatot, volt hogy nem.

Az utóbbiak miatt lehet, hogy mikor becsukom a tetejét sosem vagyok benne egészen biztos hogy mit látok majd úgy 24 óra múlva. De sokkal inkább jóféle várakozás, mint rossz.

És mi van ma a kemencében?

Állatos bögrék, egy kedves ismerősnek, tacskós, nyuszis, cicás, ezeket tartják. A nyúl ráadásul lógófülű.

A tacskónak barnának, a nyúlnak szürkének illene lenni, ezeket máz alatti színtestes festéssel próbáltam meg, meglátjuk hogy sikerült.

Van benne egy metszett kupa féleség, ezt csak úgy készítettem. Egy Kreml kupolás illatmécsestartó, zöld kupolával, különben vajsárga.

A következő szinten egy óra, falra való,  az első órám, egy templomtorony van köré rajzolva, a mesevárosból. Az óraszerkezet is megvan már. Néhány papírsárkányos hűtőmágnes is fért mellé, illetve egy falikút egyik lapos kötőeleme, de ezzel megtelt.

A következő is lapos szint, egy könyv van benne, idézettel, falra akasztható,  születésnapra lesz, emiatt volt végül az egész mostani égetés, már kezdett a körmömre égni, a bögrések még várhattak is volna, de ez ugye a születésnap miatt nem csúszhat.

(Hajlamos vagyok sokáig ülni tárgyakon, ha valaki azt mondja neki ráér az bizonyos esetekben éveket jelenthet, de ha fixálva van a határidő és kell, akkor nem engedem ezt meg magamnak.)

A könyv mellé is fér néhány sárkányos mágnes.

Már csak egy szint van, ide kerül a falikút felső része, a tetején egy domború motívum, a csap kivágása alatt egy gyík szalad fel , mintha inni akarna. Ezek zöldek lesznek.

Még annyi hely maradt hogy befér az ékszerégető állvány,  a medállal, hát emiatt is hívtak már hogy mi van vele,  de nehezen tudtam kitalálni a koncepciót a sziklafal szerű textúrára, meg  a színét is úgy kellett külön kikevernem. Szóval ez most felkerült az állványra, azért állvány, mert mivel ékszer elöl-hátul, alul-felül mázasnak kell lennie,  és másképp nem oldható meg, más kérdés hogy állvánnyal se nagyon, alig használtam még de a tartórudak megvetemedtek rondán, pedig állítólag bírnia kell az 1200-at is, sőt, az sem baj a gyártó szerint, hogy megvetemedett, törni/olvadni nem fog.

Bízom benne hogy igazat szóltak. Plusz ezúttal tényleg nincs rajta semmi, csak ez a medál a srácnak, meg egy pár szőlőleveles fülbevaló, ez is csak úgy készült.

Holnap ilyenkor már többet tudok.:)

Ha szeretnél e-mailt kapni a friss blogbejegyzésekről, kérd a Mesehíradót, a Mesekerámia hírlevelét ITT>>.

Köszönöm a figyelmed:
Dudás Emese

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesekeramia.blog.hu/api/trackback/id/tr808757382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.