Talán ideje egy kicsit megtörni a csöndet és írni róla..
Egy korábbi, 2018-as írásban (https://mesekeramia.blog.hu/2018/02/21/elegem_van_656) már beharagoztam, hogy el fogok csendesedni és nagyjából az okait is összeírtam, habár kihagytam az egyik legnyomósabbat: szerettem volna kipróbálni, hogy mire jutok majdnem nulla és olyan diszkrét online jelenléttel, ami lassan nehezen nevezhető marketingnek.
A marketinghez egyébként civilben, a keramikus életem előtt volt némi közöm és amikor a Mesekerámiát indítottam sokszor használtam is ezeket az ismereteket, amit sosem ttitkoltam pl. azok előtt a kézművesek előtt, akik látva, hogy boldogulok hozzám fordultak tanácsért azzal kapcsolatban, hogy ők hogyan tudnának boldogulni.
Ne felejtsük el, hogy olyan korban élünk, amikor nagyon sokan akiknek valami, valahogy sikerül igyekeznek ezt a tudást(?) megosztani másokkal, hogy önzetlenül, vagy profitszerzés reményében az most másodlagos, a lényeg, hogy én sosem akartam beleállni a guru szerepébe, de kézműves berkekből egy időben sok kérdés érkezett, hogy mit hogy kellene..
Igyekeztem válaszolni legjobb tudásom szerint, de hát ez egy elég komplex dolog, vannak a tárgyak, azoknak van egy stílusa, kivitele, számít, hogy valami mennyire egyedi, vagy milyen minősége, ahogy a képeken is sok múlik, meg a szövegeken és hogy hol, hogyan, mekkora ráfordítással kerülnek a potenciális érdeklődők szeme elé és ha egylátalán eddig eljutunk, sikerül-e a felkeltett érdeklődést fenntartani, a megszavazott bizalmat nem eljátszani, tényleg minden beletartozik, a kapcsolattartás módja, intenzitása, a teljes kommunikáció már meglévő ügyfelekkel, partnerekkel.
Nagy adag tudatosság, valamennyi tehetség, tizenezer órányi kitartás, kudarc, hit, szerencse, egy nagyon erős vízió arról, hogy miért akarod. A nagy egész működése sok apró részleten is múlik, de mostanra meggyőződésem, hogy nem csak azon.
Az meg amúgy kimondottan bántott -persze sose mondtam, sokáig magamnak se-, hogy kézműves berkekből elég sokszor hallottam, hogy jó a marketingem, de azt szinte soha senkitől, hogy amúgy jók a cuccaim is.:)
Ezt nekem szinte "csak" az a pár ezer ember szokta volt mondani/megírni, aki követ, meg rendel és aztán újra rendel.. Mostanra egyébként nekem ez bőven elég, de azért ez a "jó a marketinged" betette a bogarat a fülembe.. Annyira, hogy abba is hagytam. Ha egyszer a cuccok giccsesek, akkor hogy jövök én ahhoz, hogy látszódjak, még a végén tönkreteszem az amúgy is sokat megélt közízlést..�
Elég sokat vívódtam ilyeneken, főleg 2018-ban. Sokszor éreztem bűntudatot, amiatt is, hogy giccset csinálok, amiatt is, hogy el tudok jutni vele az emberekhez, amiatt is, hogy nekem miért megy, ha másnak nem és amiatt is, hogy ha egyszer megy, akkor miért érzek bűntudatot, miért nem érzem magam jól a bőrömben. (Bűntudat a bűntudat miatt. A legjobb.�)
Volt havi 2-3 poszt, nem volt benne semmi túl direkt, arra figyeltem, szóval nagyon csendben telt az év, a műhelyben szinte csak másoltam saját magam, az sem egyértelműen tett jót és agyaltam ilyeneken, de még ennek ellenére is működni látszott a nagy egész és működik a mai napig, anélkül is jönnek a megkeresések, hogy marketingelnék.�
Tulajdonképpen meg is vagyok lepve, és annyira azért mégsem, nem is tudom.. Mindenestre nagyon örülök neki, és tudom hogy sok ideig tartott, de azt hiszem túl vagyok ezen. Ezen is. Mert ugye van a másik akadásom, amikor legiccsezik. Egy idő után már elébe mentem, azzal hogy szakmai berkekben én magam giccseztem le, hátha úgy majd kevésbé esik rosszul. Ideje belátnom, hogy tévedtem, ez nem volt jó stratégia.
Érdekes egyébként, hogy én magamat, ha valaki megkérdezne erről, nem tartom különösebben érzékeny, vagy rágódós embernek, de ha jobban belegondolok, hogy évek óta nyomaszt, sőt, döntésekben befolyásol ez a két rámakasztott cimke, a giccs, meg a jó marketing.. hát gyanús, hogy mégiscsak elég érzékeny lehetek, meg még hülye is, aminek amúgy egyáltalán nem örülök.�
A "jó a marketinged" szerintem itt most megdőlt, (habár ha csinálom tényleg jó�) de nem csináltam kb. semmit és amúgy jól is esett, korábban sokat olvasgattam a témában, benne voltam egy kézműves marketinggel foglalkozó csoportban is, amit akkor hasznosnak éreztem, sokáig alig bírtam megállni, hogy ne nézzek be, mostanra meg ha eszembe jut, megkönnyebbülök, hogy de jó, egyáltalán nem érdekel, hogy éppen mik pörögnek, nagyjából bárminek, még a házimunkának is több értelmét látom, és még kedvem is több van hozzá, ami nagy szó.�
A másik akadás, a giccsnél, nos, ez kicsit nehezebb és ezer bocsánat azoktól, akik régóta követnek és ezt a témát halálosan unják és számtalanszor elmondták már, hogy nem látják giccsnek.. Van aki annak látja és van aki nem, nem tudom ezt objektíven megítélni, és nem is akarom, én nem látom különösebben giccsesnek a munkáim többségét és nem szeretnék már szabadkozni, sőt, ha a szívemre teszem a kezem valószínűleg azért estek ezek annyira rosszul, mert mostanra azt érzem, hogy az egészre akár büszke is lehetnék.
(Amúgy jól elvagyok anélkül is, hogy kimondottan büszke lennék, de ha már valahogy viszonyulni kell, akkor tovább nem restellem magam se a Meseváros se a marketing miatt, mert a szerénységnek is van határa. Uff.)
Ha valaki giccsesnek látja a tárgyakat, szíve joga, nekem meg az, hogy ezek a vélemények már ne érdekeljenek, mert rengeteg örömet vettek el. Épp eleget foglalkoztam velük és nem gondolom, hogy ebből sok hasznom volt, legfeljebb annyi, hogy ami szerintem is (és ez szubjektív!) valóban giccses, azt a továbbiakban nem csinálom, vagy nem úgy csinálom, kritikusabb leszek a munkáimmal.
A lényeg nekem a készítés folyamata továbbra is, mert sokkal hangsúlyosabb maga a tevékenység, mint a végeredmény. Azt hiszem most jutottam túl a becsípődéseimen. Ideje, hogy ne csak megbecsülni tudjam, amim van, (amit kaptam és amit elértem), hanem végre örüljek neki, akkor is, ha ez nem túl tapintatos azokkal, akik a munkáimat giccsesnek, a marketingemet pedig túl jónak találják.
Most sokat vagyok a műhelyben, készítem az új tárgyakat a saját mértékem szerint és ugyanezen mérték (és kedv) szerint fogok kommunikálni is. Biztosan lesz olyan, hogy egy-egy tárgy giccsesre sikerül, ahogy az is előfordulhat, hogy túl jó lesz időnként a marketing, és akkor mi van, vállalom.�
Még mindig sokkal jobb, mint nem csinálni semmit, vagy alig valamit, mert arról könnyű hallgatni.