Mesekerámia

Keserű...

2016. május 17. 01:39 - mesekeramia

Amikor a pohár telik..

A posztot 2015 év végén írtam, sokáig vázlatban maradt, de most már mindegy, innentől nincsenek titkaim.:)

Nem leszek népszerű és tartok tőle, hogy azok fogják magukra venni, akiknek NEM szól..Nos, ismét van egy kis problémám, nálam ez év vége felé úgy tűnik általános.:)

Túl a szmájlihegyeken van bennem egy rakás keserűség, mert az utóbbi időben egy csomó konfliktusom van a műhely kapcsán. Egy kicsit elegem van és el is bizonytalanodtam, magammal kapcsolatban is. Nem a szakmai részével, az emberivel. Tudjátok, hogy van ez a lehetőség:  <LINK>  (Azóta már nincs - a szerk. )

De ez nem arról szól, hogy akármikor és akárhányszor amikor csak ráér valaki.. Én nem akarok se tanítványokat, se inasokat, ellenszolgáltatásért sem, de úgy istenigazából szívességből sem. És bevallom, belefáradtam az útkeresőkbe is, rém frusztrált tudok lenni a guru szereptől, nem akarom, nem megy, nem én vagyok, sikít tőle a lelkem. Nekem van utam, vagyis gondolom, hogy van, biztos van neked is, ha ez az, akkor lépjél rá, szerezz be egy korongot készen, vagy rakass össze valakivel, tölts el rajta heti 10 órát minimum és 2 hónap múlva gyere el, ha elakadtál. Már nem merek én biztosan állítani semmit, mert tényleg besokalltam, de gondolom segíteni fogok. És remélem, hogy jó szívvel, nekem ez elég fontos lenne, hogy amit teszek, vagy adni tudok az azért legyen, mert jön. Nem azért, mert ki lett taposva, abban nincs köszönet és nem akarok már folyamatosan magyarázkodni, hogy miért is nem érek rá.

Ha valamibe se időt, se energiát se pénzt nem teszünk, az nem fog menni, ez elég egyszerű, nem lehet lespórolni, a kockázatokat sem. Nem latolgatni kell és mérlegelni örökké és zabálni a másik motivációját, mert attól senki nem jut előrébb, inkább keresd meg a magadét, az idő véges, kár lenne a rám való haragudással, és a sértegetésemmel tölteni.:)

Tudom, hogy nehéz, de meg kell próbálni belegondolni hogy vannak a világon mások, itt nem magamra gondolok elsősorban, hanem a többiekre akik szintén mind akarnak tőlem valamit, de nem ám kerámiát, ha mégis, azt is, akkor inkább haveri alapon.:)
Ha mindig mindenkinek igent mondanék, akkor úgy gondolom heti fél délutánt lennék egyedül és úgy 2 héten belül akasztanám fel magam. Szóval mondok nemet is. És sokszor olyan embereknek, akiket nagyon értékesnek tartok, és megtisztelő a barátságuk, a bizalmuk - de egyszerűen nem fér bele az életembe, meg elsősorban nekem a tárgyakkal van dolgom, attól függetlenül, hogy az emberek jó részével semmi gondom és elég nyitott meg barátságos vagyok - de nem fér bele minden(ki), és olyat is ki kell hagyjak akit sajnálok amúgy nagyon és részemről a veszteség.:(

Semmi gond azzal, ha valaki érti a finomabb jelzéseket, a gondom azokkal van, akik nem és nem akarják megérteni, magyarázkodnom kell, meg konfrontálódni és a végén én érzem magam hülyén meg szemétnek, mert nem adtam MINDENT ami neki járt. És ezzel van a gond, hogy valójában nem jár semmi, alanyi jogon legalábbis, nagyjából egyikünknek sem a másiktól. Nekem nem kötelességem a saját dolgaimat félretéve rendelkezésre állni, biztosítani az anyagot, a műhelyt,  magyarázatot, mert nem vagyok intézmény.

És elég jó ember sem vagyok, belátom és túlságosan vágyom az egyedüllétet. És tudom, hogy ez csalódást okoz, elég sokszor megkapom mostanában hogy nem ilyennek lettem elképzelve, de mindenkinek javaslom, aki engem valamilyennek képzel, hogy a lehetőség adott, hát ha ez ilyen hiánypótló, akkor legyen ő olyan,  amilyennek engem képzel:) én meg készséggel elismerem, hogy ehhez kevés vagyok, meg kicsinyes vagyok, keserű vagyok, én vagyok a cserép Dorian Grey és hasonló nyalánkságok, amiket mostanság kapni szoktam. A tehetségem is csak tévedés lehet, és majd jól elveszítem, meg is fogom érdemelni bibibi. Tényleg ilyen beteg a világ, hogy van aki nagyjából megátkoz? Még jó hogy nem vagyok babonás..

Ezek picit más jellegű történetek, nem is akarom részletezni, de a lényeg hogy mostanában sok volt ezekből és hát elgondolkodtatott hogy tényleg ekkora baj van-e velem és talán már én is rosszul reagálok.. Semmi mást nem akarok, csak elszöszmötölni, örülök, ha legalább másoknak tetszik az eredmény (nekem az nem annyira szokott, csak a folyamat, de ez van) ha dobnának be az ablakon ennivalót ki se jönnék, tényleg, újabban már a rádiót sem hallgatom, csak a csöndet, hát mit vétettem?:) Miért kell tőlem minden áron mást és többet akarni mint amit magamtól tudok?

Ha nem keresek önigazolást és azt is tudom, hogy aki nem érti, az ettől nem fogja megérteni, csak még sértettebbnek érzi majd magát, akkor minek is írom le ezeket.. Egyébként nem keresem a konfliktust, és nem vagyok meggyőződve 100%-ig a magam igazáról. De én nemigen ismerek olyan keramikust akinek a műhelye még csak ennyire is nyitott. Ha mégis, akkor az mondjuk úgy, hogy nem non-profit..

Egyébként meg abbahagyom mert lényegesen több a jó mint a rossz élmény, és a tisztán rossz is nagyon ritka, ezek ilyen kis töredékek, amik összeállnak..Egyben ilyen nem volt, ezek az elmúlt 1-2 hét lehúzó mondatai több ember tollából. Mire jó az internet. Szemtől szembe mintha jobban működne a kontroll.

Akinek nem inge, ne vegye magára... Ha elgondolkodtál hogy rád vonatkozik-e, akkor halkan mondom, hogy szerintem nem, nem vagyok különösebben konfrontatív, de ha úgy van, nem kerülöm ki, tehát az a 6-7 ember akiktől ezek a szösszenetek származnak nem gondolkodik ilyesmin..

Használati utasítás hozzám:


- Szeretem a szimmetrikus emberi kapcsolatokat, egyenrangúnak érzem magam, még a megrendelővel is. Általában sem a kioktatást, sem a sértegetést nem kedvelem, de ha úgy adódik - nem szívesen - de viszonzom.:)

- Álmaimban az úgy megy hogy aki kér valamit, komolyan gondolja még akkor is amikor elkészül. Ha nem tetszik neki megmondja egyenesen és akkor nem kell átvenni (ilyen még nem volt amúgy).
-Előleget nem kérek de ha az átvétel személyesre lett megbeszélve, és sehogyan sem jön össze több hétig-hónapig, akkor örülök, ha valaki utal.
-Örülök, ha használjátok a meskát arra , hogy tájékozódjatok az árakról, ebből le lehet vonni a 25%-ot és írni üzenetet vagy e-mailt. Szerintem alkudozással indítani ebben a kontextusban elég kellemetlen,ez nem kényszerszolgáltatás és ha az árak valóban annyira magasak lennének gondolom senkinek eszébe sem jutna alkudozni.:)

-Az ideális műhelylátogató elfogadja, hogy ez a részemről nem kötelező szolgáltatás, amiért cserébe fizet ( mert nem is fizet), nem keveri össze a tanfolyammal, azt nem tartok, megérti ha nem alkalmas és talán még a korongot is eltakarítja maga után (amennyiben tiszta volt amikor odaült). Alapvetően a műhelyt és engem is képes úgy kezelni, mint egy egyszeri/kétszeri/ritkás helyszínt/személyt, már csak azért is, mert ha mindig mindenki jönne rendszeresen, aki valaha itt járt, akkor sosem lennék egyedül, erre pedig szükségem van, még akkor is, ha sokszor úgy érzem nagyon értékes emberi kapcsolatokat mulasztok el. Egyszerűen fizikiai képtelenség a rendszeres kapcsolattartás.

Nem kell egy nap 20-szor nemet mondanom, mert utálok nemet mondani, tehát:
-Nem keresnek meg kézművesek olyan barterlehetőséggel ami számomra nem vonzó, pl. nem lehet megenni.:)
-Nem kérnek meg naponta sokan, hogy osszam meg ezt meg azt - ami nem is ide tartozik és nem is profi.
-Nem keres meg a 100. alapítvány hogy segítsek, mert ekkora volumenben képtelen vagyok.

Nem szeretek nemet mondani - de erőmön felül igent sem, csak azért mert "sarokba szorítanak". Olyan jó azért adni, mert szeretnék, annak, akinek szeretnék, ez elég tudatos dolog nálam, szóval azért kell sokszor nemet mondanom, hogy aztán megválaszthassam kinek mondok igent.

Ha szeretnél e-mailt kapni a friss blogbejegyzésekről, kérd a Mesehíradót, a Mesekerámia hírlevelét ITT>>.

Köszönöm a figyelmed:
Dudás Emese

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesekeramia.blog.hu/api/trackback/id/tr438027854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása