Hogy is volt? Talán Halász Jutka énekelte.
" Ez a város meseváros, Senki földjével határos. Tornyos-tükrös, két filléres"
Tovább nem tudom, 5 másodperc lenne kideríteni, hogyan folytatódik, de nem érdekes, hallottam már és szinte biztos vagyok benne, hogy amit nekem jelent az eddig ér, nem tovább.
Ha végig tudnám kevésbé zavartalanul tudnám ráhúzni a saját értelmezésemet.
Azt hogy baktatok hazafelé este, a munkából, - a civilből - a városból a műhelybe, bízni benne hogy 9-re tán kikérek a tornyos-tükrös kétfilléres városból a mesevárosba, mert az az igazi, a másik csak valami talmi, ócska, ilyen értelemben kétfilléres. Sokszor volt, hogy mire odaértem, már nem maradt elég energiám, főleg a vége felé.
Eleinte mikor elkezdtem a civil munkámat párhuzamosítani a műhelyezéssel tele voltam energiával, de aztán eltelt egy pár év és valahogy kifacsart. Mindig azt hittem hogy a műhelyben feltöltődöm és kibírok már bármit. Aztán volt egy pont ahonnan rá kellett jönnöm, hogy nem így van, majd egyszer megírom ezt is.
Szóval valami ilyesmiből lettek ezek a mesevárosos kerámia tányérok,, meg bögrék, nem hiszem hogy csak gyerekeknek, vagyis nekik, de életkorhoz azért nem kötném, biztos vagyok benne hogy sokan lehetünk, akik felnőttünk közben valahogy, de bizonyos értelemben nem eléggé.
Sokat akarok ezekkel dolgozni, vannak terveim a motívummal, nemcsak így kifeszítve, jó volna térben megcsinálni, azon kívül meg a templom tornyában az óra nagyon adja magát, falióra lesz belőle, már szárad a műhelyben egy ideje, holnap még ki kell festenem, mert égetést tervezek.
Lassan rámégnek a határidők, megígértem már pár dolgot és hetek teltek el, karácsony óta nem égettem. Januárban kevés a rendelés és lassan is száradt minden. Holnap megcsinálom ezeket is, jó adag retusálni való van még, bízom benne hogy minden megszáradt rendesen és nem durran semmi.
Ha szeretnél e-mailt kapni a friss blogbejegyzésekről, kérd a Mesehíradót, a Mesekerámia hírlevelét ITT>>.
Köszönöm a figyelmed:
Dudás Emese
