Felmerült a napokban a szerzői jog kérdése.

Egyrészt a Meskás "vita" , másrészt az Ízportás cikk kapcsán, de még egy barátom is kérdezte, hogy hogyan lehetne levédetni a stílusomat.

Tőlem ez elég idegen, egyrészt nem mindenki másol, van, aki csak inspirálódik.:) Sőt, az is elképzelhető, hogy a hasonlóság teljesen véletlen,  hiába gondolom, hogy valami az "enyém",  lehet az a másé is.

Ha egy kút van, kár azon vitatkozni, hogy ki merít belőle.

A mesevárost kerámián és éppen ezekkel a vonalakkal, házakkal sosem láttam, de azért házikót ezen-azon látni eleget, akkor most ebből mi az, ami az enyém?

A kimondottan rosszhiszeműnek nevezett másolástól sem igazán tartok. Eleve nincs sok fazekas, vagy keramikus, azoknak egy töredéke látja a meseváros készletemet. Egy töredéke dönt csak úgy, hogy megcsinálja, és még annak is egy töredéke fogja rendszeresen másolni.

Magamról tudom, én is voltam úgy egyszer-egyszer, hogy láttam valamit másnál, megtetszett és ki akartam próbálni hogy meg tudom-e csinálni. Nem pontosan úgy sikerült - menet közben ezt-azt változtattam rajta, az agyag amúgy is kívánja az ilyesmit, elég képlékeny ahhoz, hogy ha menet közben jön egy ötlet egy mozdulattal kicsit más jelleget ölt egy-egy forma, vagy virág, ha jobbról balra helyett lentről fent kötöm a hurkot a szirmon, már nem ugyanaz.

Na de azért erősen hasonlított, nem is tettem ki sehova, sose jött velem vásárba sem, csak úgy van a polcon, megcsináltam, megnyugodtam vele.

Feltételezem, hogy ezzel más sincs másképpen, nem teszi rá az egész munkásságát, hogy engem másoljon, ha meg mégis, inkább éreznék valami borzongással vegyes megtiszteltetést, mint hogy dühöngjek rajta.

Persze volt már olyan hogy kitaláltam valamit valahogy. Látta más és megcsinálta, tudom, hogy ha nem látja, eleve nem is csinálta volna azt a funkciót, ezzel nem is volt gondom, de az egy kicsit tényleg furcsa volt, hogy a kivágás ívét, vagy a levél formáját se változtatta meg, hogy nem érzett rá kísértést, hogy belenyúljon.

Én nem tudtam volna megállni, hát jobbat/mást, mindig lehet. Most vagy az enyém lett volna annyira jól eltalálva, hogy azon már változtatni való nem akadt, vagy a fantáziája volt éppen bedugulva, nem tudom, mindenesetre az első magyarázat elég nagyképű lenne, a második meg lekicsinylő. A másodikban biztos vagyok, hogy nem igaz, ismerem valamelyest  a munkáit, az első rám nézve nem volna valami hízelgő, harmadik  meg nem jut az eszembe.

A lényeg, hogy a magam szintjén levédetni drága pénzekért egy-egy tárgycsoportot, motívumot feleslegesnek tartok, a töredék töredékének a töredéke úgyis másol, ha akar, ezzel legfeljebb a jogorvoslat lehetőségét teremteném meg, azt, hogy további hercehurca, pereskedés árán valami kártérítéshez juttatnak.

Hozzátartozik az is, hogy kértek már tőlem úgy tárgyat, hogy kaptam egy képet,  aki készítette a világ másik felén élhetett, hacsak nem halt, én nem gondolkoztam azon, hogy megcsináljam-e.  Sose láttam hasonlót se. Volt olyan is, amikor egy linket kaptam, hát innen már tudtam, hogy az illető fazekas, angol, vagy skót, de mivel az árat is láttam ( majdnem 90 dollár egy kis érdekesebben kivágott tálkáért) meg a távolságot is nem kérdeztem többet.

Ugyanígy a múltkor egy nő tán Csíkszeredából kinézte a macskás bögrémet, és hogy juthatna hozzá, megnéztem mennyi lenne oda a szállítás, a vége az lett hogy küldtem neki oldalnézetből is, hátulnézetből is képet, meg egy csíki fazekas elérhetőségét, az ötlet attól az enyém marad, ha valaki megcsinálja.

És biztos vagyok benne, hogy az illető nem fogja szériában "gyártani".

A földrajza is szempont ennek, vagy netes berkekben inkább elérés, 'reach'.
Ha mondjuk ketten nekiállnának másolni, származna nekem abból tényleges károm?
Csak akkor, ha azt feltételezem, hogy rólam mindenki tud, mindenki elér, aki mesevárosos készletet szeretne. Ez nincs és nem is lehet így, a én eszköztáramnál jóval gazdagabbal sem érhető el, Coca Cola is van, meg Pepsi is.:)

Az egész másolós téma vicces, pl. amikor azon vitatkoznak "alkotók" a Meskáról, hogy egy szalvétatechnikával készült tárgy egyiknél is, másiknál is pont ugyanolyan. Hát persze, ha egyszer ugyanazt a szalvétát vették meg...

Vagy egyik táska a másikhoz kísértetiesen hasonlít, mert 2 füle van, vagy esetleg ugyanazt a szabásmintát használták.

Nem akarok úgy tenni, mintha ez engem nem érintene, nem szalvéta-szinten persze, de a népművészettel is lehet párhuzamot vonni. Vagy még elemibb szinten pl. egy bizonyos növényfajta levele. Azt ki használta először, vagy ki használhatja tovább?

Miért nem természetes, hogy mindenki? Olyan egyszerű ez,  méltatlannak érezném nem így gondolni.

Ha szeretnél e-mailt kapni a friss blogbejegyzésekről, kérd a Mesehíradót, a Mesekerámia hírlevelét ITT>>.

Köszönöm a figyelmed:
Dudás Emese